A biztonsági vagy felhasználási statisztikák megdöbbentő képet festenek róla, hogy a kiberbűnözők hányféleképpen próbálják kihasználni az újkeletű bizonytalanságot.

Az elmúlt hónapokban mi is rendszeresen számolunk be azokról a biztonsági jelentésekről, amelyek a kiberbiztonsági incidensek száma gyors növekedéséről szólnak a távmunka és távoktatás felfutásával és az általános bizonytalansággal összefüggésben. A bűnözők ennek alapján több és sikeresebb akciót indítanak a távoli felhasználók ellen, kihasználva, hogy a célpontok ezúttal nem a jól biztosított vállalati környezetekben dolgoznak, és a céges IT-biztonsági szabályok is sok esetben fellazultak, az alkalmazottak pedig nem mindenhol kapnak megfelelő támogatást az eszközök és a tájékoztatás szintjén sem.

Az érdekes tanulmányt a McAfee és a National Cyber Security Alliance állította össze. Ebbõl megtudhatjuk, hogy a tengerentúlon a felhasználók jó része szerint megfelelõ biztonságban tudhatják számítógépüket és személyes adataikat, miközben sokszor azzal sincsenek tisztában, hogy mely biztonsági szoftvereket telepítették fel és a meglévõ programok pontosan milyen védelmet nyújtanak.

Beszédes adat, hogy a megkérdezett internetezõk 70 százaléka válaszolt igennel arra kérdésre, hogy rendelkezik-e anti-spyware szoftverrel, miközben valójában csak 55 százalék számítógépén találtak ilyen programot.

Az élesített trójait elsõ tesztként az egyik indexes szerkesztõségi gép ellen vetettük be. A NOD32 vírusirtónk megnyugtató módon állta a próbát: a behatolót Win32/Agent.AXA trójaiként érzékelte, és megakadályozta, hogy feltelepedjen a gépre (érdekes módon egy másik vírusirtó késõbb Backdoor.VB.BAX-ként azonosította). Egy-null oda. Vagy ide, attól függõn, hogy a vírusíró, vagy az -irtó oldalára helyezzük magunkat éppen.

A második próbában egy átlagos felhasználó komolyabb vírusvédelem nélküli gépe volt a célpont: a saját otthoni pécénket támadtuk meg, elvégre az õrült tudósok is mindig magukon próbálják ki a találmányaikat a filmekben.

Bõ tízperces Google-bûvészkedés után sikerült beszereznünk az egyik leghírhedtebb vírusgyártó program, a Shark legújabb 2.4-es verzióját (nem az "Ezt ne próbáljátok ki otthon, gyerekek!" mozgalom jegyében nem adunk linket hozzá, hanem mert másnapra törölték az oldalt, ahonnan letöltöttük). Bár hivatalosan rendszergazdáknak szánt adminisztrációs programnak nevezi magát - telepítésnél fel is szólít, hogy nehogy véletlenül illegális dolgokra használjuk -, egyértelmû, hogy mire tervezték: arra hogy egy megfertõzött gépbõl feltûnés nélkül tudjunk távolról adatokat kihúzni, vagy akár átvenni felette az uralmat.

Azt beszélik, a net sötétebbik oldaláról beszerezhetõ vírusgyártó programokkal bárki képes programozói tudás nélkül vírust, trójait és egyéb kártevõket készíteni. Megkerestük, letöltöttük, kitanultuk, aztán megírtuk, beélesítettük, megfertõztük, végül megnyugodtunk, de azért a biztonság kedvéért frissítettük a vírusirtónkat és tûzfalunkat.